– Ma megmondom neki! – szippantott mélyet az ökörganészagú levegőbe Leon, Zay báró fia, és fintorogva szlalomozott tovább a szekerek és bűzös ajándékaik között a széles utcán, Perlen híres kikötője felé. Bő kabátja lebegett mögötte, zsebében összetekerve lapult mágusi oklevele. Számára most még a nap is szebben sütött, pedig az utca embere már így...

Az éles reggeli fény besütött a busz ablakán, amit a barna csíkokból ítélve szökőévente egyszer mostak le. Kattogva araszolt a jármű a Rákóczi úton egyre beljebb furakodva Budapest belvárosába. Edda egyik oldalán iskolások tömörültek egymás mellett, táskájuk hanyagul lógott a vállukon; előttük idős ember morgott a bajsza alatt és kicsit arrébb...

A Vízszövő jóslatának előzménytörténete.

Amikor a bolygó még forró volt és bűzös, akkor jöttek el az elsők a nagyok közül. Ezüst és aranysárkányok szelték a füstös eget. Szárnyuk csapása eloszlatta és egy helyre tömörítette a gázokat, megtisztítva az eget, hogy a nap és az eső áldásával ajándékozzák meg a forrongó talajt.

Úgy tartják az Északi-szigetkontinensen, hogy a világ kezdetén egy hold sem ragyogott az égen. Csakhogy a mágia hajnalán, Brannack az első nagyhatalmú varázslók egyike, megelégelte az éj sötétjét.