A szemem lassan nyitottam ki, de a sötét sziklafalat meglátva azonnal éberen ültem fel. Felettem a Hold világított. Orrom megcsapta a nedves kő jellegzetes fémes illata. Vastag drapériák és fehér falak helyett moha és kúszónövények vettek körül. Ez nem a kastély!, fagyott arcomra a grimasz, ahogy eszembe jutottak a délután eseményei: elrabolt a...

– Nem lenne jobb csavarbehajtóval? Tudod, az gyorsabb…

Közeledett a negyedév vége, és a projektmenedzsment-osztályon elszabadult a káosz. Dénes kinyújtóztatta elmacskásodott tagjait és megmasszírozta beállt vállát. Még sosem dolgozott multinál, és, bár a szabályokat szűkösnek találta, azért nem volt ez olyan rossz. Kivéve ezt az időszakot. Bár nem ez volt első túlórája, de még sosem élte meg ennyire...

Sötétség honolt a börtönben, izzadó kezem kitapogatta a cella zárját. Szívem zakatolt, ahogy a rabok horkolása és nyöszörgése elém vetítette a lehetséges jövőt. A tömegcellától csak magas rangom mentett meg. Hiába még a fattyaknak is kijár a tisztelet, ha az apa, maga a király. Pedig, ha a testvéreimen múlik, akkor most a kínzókamrában lennék....

Holnap beszélnünk kell – villogott a kijelzőn az üzenet este 11-kor. Már feküdtem. Az ágyam hívogatott, de csak nem jött az álom.