Holnap beszélnünk kell!

Holnap beszélnünk kell – villogott a kijelzőn az üzenet este 11-kor. Már feküdtem. Az ágyam hívogatott, de csak nem jött az álom.

Mégis kinek jut eszébe este 11-kor sms-t írni?! Csak nem akar kirúgni? Nem olyan könnyű ma állást találni… Nem, az nem lehet. Mindent jól csináltam, papírforma szerint. Te jó ég, rossz helyre mentettem a kimutatást? De kétszer is ellenőriztem! Vagy megint elutasították a jelentkezésem? De miért? Csak nem a múltkori beszólásom miatt? De Tóni, tényleg rosszul csinálta!

Mondták már, hogy túl agresszív vagyok. Túlteng bennem a versenyszellem, de… de a Feriben is! A múltkor földbe tiporta Mónit az értekezleten. Közben Ferit előléptették. Bezzeg, amikor én fakadok ki, ha már hatodszorra is rosszul csinálja a kedves kolléga! És nekem kell utána helyrehozni! Én meg csak pozíciót akarok váltani… Lehet, nekem kellene felmondani. Meg sem érdemlik, hogy ott dolgozzak! Mennyi az idő? Egy óra… Tökéletes! Összerakom az önéletrajzom!