Csak segíteni akartam!

Közeledett a negyedév vége, és a projektmenedzsment-osztályon elszabadult a káosz. Dénes kinyújtóztatta elmacskásodott tagjait és megmasszírozta beállt vállát. Még sosem dolgozott multinál, és, bár a szabályokat szűkösnek találta, azért nem volt ez olyan rossz. Kivéve ezt az időszakot. Bár nem ez volt első túlórája, de még sosem élte meg ennyire rosszul.Itt mindenki befeszült.

Ő is feszengve nézett körbe, hogy mikor kerül rá a kikérdezés sora. Előtte Dóri, a Team Leader dupla monitorja takarásából szólította fel a részleg munkatársait a legváratlanabb pillanatokban.

A nap már a végére közeledett. Dénes már látta a reményt, ahogy okosóráján az idő egyre közelebb araszolt a munkaidő végéhez, de ekkor Dóri megszólalt.

– Mariann, nem tudod, mi van a belvárosi szállodával? Sehol se találom a projektről a jegyzeteket… se a prezentációkat… de még a számlákat se! – hajolt bele még jobban laptopja képernyőjébe.

Dénes gyomra bukfencet vetett, az az ő projektje. Na, essünk rajta túl, gondolta izgatottan. Eddig minden munkáját dicsérték, most sem lehet ez másképp.

– Azokon a fájlokon én dolgoztam, mindjárt átküldöm neked őket…

– Csak küldd el, melyik mappában vannak és akkor megtalálom.

– Azt nem tudom, mert a saját mappámban vannak a gépen – válaszolt feszengve a nyikorgó széken Dénes.

– Miért vannak a gépeden? – kapta fel a fejét Dóri, mint a vadászkutya, ami szagot fogott.

– Mert így könnyebb volt velük dolgozni – szabadkozott izzadó tenyerét a nadrágjába törölve. – A vállalati felhő, nem engedi, hogy onnan töltsek fel adatokat feldolgozás céljából, szóval…

Mellette a kolléganője összehúzta magát, majd gyorsan felállt és kisietett a szobából. Dóri homlokán elmélyültek a ráncok.

– Ezt nem értem. Fel kellene tudnod tölteni mindent a projekt-menedzser appba. Ha neked ez a funkció nem elérhető, akkor szólni kell az IT-nak...

– Elérhető – mondta lassan Dénes, arcán az izmok egyre nehezebben mozogtak. – Én az AI-t használtam… Vele raktam össze az összes prezentációt és kimutatást.

– A mivel? – nézett fel élesen Dóri.

– AI, tudod az a…

– Mesterséges intelligencia, tudom, de nekünk nincs rá előfizetésünk… – szája megnyúlt és arcát a tenyerébe temette. – Kié az a fiók?

– Az.. az enyém – válaszolta kiszáradt szájjal Dénes.

– Fizetős? Tartalmaz GDPR-t? Kikerülnek az adatok a netre? – hajolt közelebb Dóri a laptopja felett.

– Azt… azt nem tudom, de a saját, ingyenes kreditjeimet használtam fel, hogy a prezentációk minél jobbak legyenek! Nagyon sok időt fektettem bele! – háborodott fel Dénes, elvégre ő a saját szórakoztatására használta eddig az AI-t.

– És abba nem, hogy utánanézz, mi a céges szabályzat?! – pattant fel Dóri a nyikorgó irodai székről.

Vékony alakja fenyegetően tornyosult az íróasztal fölé, mint a főgonosz a videójátékban.

Dénes nagyot nyelt, de még mindig remélte, hogy a baj nem akkora. Nyugalmat erőltetett magára és vett egy mély levegőt.

– A szabályzatban ez a szoftver nem volt benne, de a határidő rövid volt és eredményeket vártál! Az AI-jal három óra alatt összeraktam, ami egyébként elvitt volna hat-nyolc órát!

– És nem ezért kapod a fizetésed? – vágott vissza Dóri.

Dénes arca égett. Hangja remegett az erőfeszítéstől, hogy ne hangozzon tiszteletlenül.

– De, de azt is észrevettem, hogy cégen belül elavult szoftvereket használunk, és a multik általában nagyon lassan alkalmazkodnak az innovációkhoz. A projekt lezárulta után, be akartam mutatni az AI használatát, hogy ezzel is az élvonalban tudjunk maradni!

Dóri feje vörösből padlizsánba váltott.

– A multik az innovátorok, mert ott a tőke! Azért tudunk, hatékonyak lenni, mert csak akkor módosítunk a folyamatokon, ha arra jó okunk van, és bebizonyosodott, hogy megéri! Erre te mit csinálsz?! Na, mit? Kirakod az ügyfelünk és az összes munkatárs adatait, a pénzügyi elszámolással együtt az internetre, ahol bárki hozzáférhet! Hogy szolgálja ez az innovációt? Nem is kell feltörni a szervereinket, hogy hozzáférjenek az üzleti titkokhoz. Még az ügyfeleink és a versenytásaink is meg tudják nézni!

Dóri dühös litániáját hallva Dénesben is feltámadt az önérzet. Vére a fülében dobolt a megalázó hangnem hallatán, és ökölbe kellett szorítania a kezét, hogy már-már kontrollálhatatlan remegése el ne árulja.

– Nem is volt benne különösebb adat! Ez nem a nemzetbiztonsági szolgálat! Csak egy régi hotelt újítottunk fel. Kiment az ajánlat, elfogadták, aláírták, a hotel mindjárt kész!

– Ez az üzleti titok kategóriája! – felelte Dóri hidegen. – Hívom a DPO-t! Ma mindenki marad, amíg nem tisztázzuk a helyzetet!

Dóri kiviharzott a szobából. Dénes megsemmisülve dőlt hátra a székén. Hátát hideg veríték borította, gyomra remegett. Az irodára telepedett csendben egyre csak az utolsó mondatot hallotta visszhangozni a fülében: "Hívom a DPO-t." Azt se tudta ki az, vagy mit csinál, de biztos fontos ember. Biztos vele fogja elintézni, hogy többet egy multihoz se vegyék fel. Pedig, azokat a prezentációkat mindenki megdicsérte. Ez igazságtalan!

DPO: data protection officer = adatvédelmi tisztviselő.