Hathea eredetmítosza

Amikor a bolygó még forró volt és bűzös, akkor születtek meg az elsők a nagyok közül. Ezüst és aranysárkányok szelték a füstös eget. Szárnyuk csapása eloszlatta és egy helyre tömörítette a gázokat, megtisztítva az eget, hogy a nap és az eső áldásával ajándékozzák meg a forrongó talajt.

Egyensúlyuk révén eljöttek a fekete, kék, zöld és vörös sárkányok. Ők már kisebbek voltak, mint az elsők, de még így is hatalmasok. A feketék a tudást, a kékek a csapadékot, a zöldek a mocsarak mérgét, míg a vörös sárkányok a föld mélyének kincseit adták.

Csakhogy, a vörösök büszkék voltak csillogó érceikre, de a zöldek ereje megfeketítette és szétmarta a fémeket. A vörösök vezetője Terr'deker irtózatos dühre gerjedt. Bosszújának tüze perzselte a földet és felkeltette a szunnyadó vulkánokat. Ám a zöldek sem várták tétlenül otthonuk kiszáradását, ők is hadat üzentek: mérgük beszennyezte az egeket és beteg sárgába borította a nappalt.

Az ezüstök, látva a pusztítást, segítségül hívták a feketék bölcsességét és a kékek hűvös logikáját. Ám a bölcsesség nem bírt az izzó indulatokkal és sötétségbe burkolózott, a logikát gyűlölet marta szét, és Hathea éltető földje darabjaira hullott.

Látva az ezüstök kudarcát, az arany sárkányok, hogy ismét bőséget teremtsenek választott otthonukban, meghívták a sárgákat, akik a sivatagok homokjába rejtettek életet; a fehéreket, akik a széllel hoztak friss levegőt; és az uszonyos vízi sárkányokat, akik a tengerek áramlataiért feleltek. Együtt levezették az indulatokat és eloszlatták a mérgeket.

Amikor mind megtalálta a helyét Hatheán és a mágia immáron feltartózhatatlanul áradt ki lényükből, akkor a világ is életre kelt. Megjelentek az elfek, gnómok, törpék, orkok, sellők, szirének és emberek. Lényükben hordozzák Hathea egészét, a haragot, büszkeséget és féltékenységet, de a gondoskodást, megértést és a kíváncsiságot is. Szívükben vív állandó harcot a fájdalom és a szeretet, a gyűlölet és a megbocsátás, ahogy folyamatosan teremtik Hathea korszakait.